Avagy: kik futották körbe a magyar aszfalt poklát egymillió kilométer közelében?
Az emberek többsége szentül meg van győződve arról, hogy 250-300.000 kilométer felett már csak a bontó vár az autók többségére. Erre a gondolatra cáfol rá a hasznaltauto.hu listája azokról a modellekről, melyek ennél sokkal-sokkal tovább „színesítik” a hazai utak egyébként elég komor összképét.
| Helyezés | Modell | Átlagos futásteljesítmény [km] |
| 1. | Opel Vivaro | 736.265 |
| 2. | Volkswagen Transporter | 693.408 |
| 3. | Mercedes-Benz W-osztály | 683.175 |
| 4. | Mercedes-Benz E-osztály | 683.050 |
| 5. | Ford Transit | 682.840 |
| 6. | Škoda Octavia | 677.986 |
| 7. | Mercedes-Benz Vito | 674.471 |
| 8. | Toyota Hi-Ace | 674.007 |
| 9. | Volkswagen Passat | 668.604 |
| 10. | Audi A6 | 659.891 |
Oké, ez így önmagában egy nagyon szép statisztika, azonban érdemes a helyezések miértjére ásnunk, mert önmagában ezzel még nem sok mindent lehet kezdeni.
Melós autók az aduászok
Az első 2 helyen (Opel Vivaro, VW Transporter) két igazi, ízig vérig melós járgány áll. Mindenkinek megvan az a kép, amikor az M5-ön (vagy bármelyik autópályán) szigorúan a külső sávban, stabil 130-as tempóval haladva a belsőből ránkelőz egy 5-7 melóssal „megpakolt” kisbusz, füstöt és kormot okádva? Ezek jellemzően céges verdák, amelyeket minimális karbantartással, a lehető leghosszabb távon használnak. Ez egyébként semmit sem von le a megbízhatóságukból, hiszen igazi túlélő-csótányai a magyar autózásnak. Ezt a népes tábort növeli az 5. helyezett Ford Transit, a 7. helyezett Mercedes-Benz Vito (már amelyiket nem ette még meg a rozsda), illetve a 8. helyetett Toyota Hi-Ace.
Autópálya belső sávok réme: a „melós” kisbusz. Műszaki állapotuk általában megkérdőjelezhető, akárcsak a környezetkárosító hatásuk.
Céges vs. magánszemély
A lista további fokain azért találunk szép számmal hozzánk közelebb álló személyautókat. A lista 3. és 4. fokán található W valamint E-Klasse nem hazudtolja meg az elterjedt pletykát a múltszázadi Mercedesek megbízhatóságáról. Érdekesség, hogy a világ második legnagyobb futásteljesítményű autója egy W115-ös E-osztály, melyet egy görög taxisofőr 4,6 millió kilométeren keresztül nyúzott. (Az első helyen egy Volvo P1800 áll, 5,3 millió kilométerrel.) Az autó pályafutása során 2 db motort fogyasztott el, ami szerény számításaim szerint megközelítőleg 2 millió kilométer/motor arányt eredményez. Ez szinte hihetetlen, azonban ha bárkinek kétségei akadnának, megtekintheti ezt a konkrét járművet a stuttgarti Mercedes-Benz múzeumban.
Lentebb haladva a listán már szinte tankönyvszerűen kirajzolódik a Volkswagen-csoport dominanciája. A Skoda Octavia és a Volkswagen Passat nemcsak a magánfelhasználók körében örvend töretlen népszerűségnek, hanem a hazai céges flották „alapkövei” is. Ezeket a modelleket évek óta a megbízhatóság, az olcsó szervizelhetőség és a jó értéktartás miatt választják tömegével a vállalatok. Ennek köszönhető, hogy a használtpiacon nagy számban jelennek meg belőlük magas futásteljesítményű példányok: a céges autók jellemzően országot járnak, autópályáznak, és rövid idő alatt akár több százezer kilométert is összegyűjtenek. A flottás autók jellemzően jól karbantartottak (igényesebb helyeken), valamint alapvetően hosszútávon használják őket, így korántsem meglepő ez az adat.
Az Octavia és a Passat nagy számban találhatóak meg az utakon az utcakép kiirthatatlan résztvevői.
Ha egyetlen tanulságot kell levonni ebből a listából, az az, hogy az autók élettartamáról alkotott hazai elképzelések igencsak elrugaszkodtak a valóságtól. A sokak által „halálzónának” gondolt 250-300 ezer kilométer csupán egy pszichológiai határ, nem pedig műszaki. A magyar utak igazi túlélői – legyen szó melós kisbuszról, „német prémiumról” vagy flottás céges járgányról – bőven képesek ennek a dupláját, sőt akár háromszorosát is teljesíteni.
Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a régi autók hosszú ideig történő használata környezetkárosító, miközben az „új autó = tisztább autó” logikája valójában csak félig igaz. Környezetvédelmi szempontból ugyanis messze nem csak a károsanyag-kibocsátás számít. Egy új autó gyártása hatalmas ökológiai lábnyommal jár: az acél, az alumínium, a műanyagok előállítása, a logisztika, az akkumulátorok (ha elektromos modellről beszélünk), valamint a teljes összeszerelési folyamat gyakran több tonna CO₂-kibocsátással indul, még mielőtt a jármű egyetlen métert is megtett volna. Ezzel szemben egy idősebb, de jól karbantartott autó további éveken át való használata sok esetben fenntarthatóbb megoldás, hiszen meghosszabbítjuk egy már legyártott termék élettartamát, nem generálunk újabb gyártási terhelést, és nem „dobunk ki” működő járműveket csak azért, mert futásteljesítményben átléptek egy kerek számot. Természetesen vannak határok: egy rossz állapotú, füstöt okádó dízel több kárt okoz, mint hasznot, de egy rendben tartott, műszakilag jó állapotú öreg autó tovább használata sokkal környezetbarátabb lehet, mint gondolnánk – különösen, ha a másik opció egy teljesen új autó legyártása lenne.